Ebből a cikkből a legérdekesebb az a gondolat, hogy "A Szovjetunió összeomlása után irtózatos kereslet támadt a kommunizmus alatt elnyomott és üldözött vallásos-ezoterikus tanokra". Tehát az ostobaság erővel nem nyomható el*, marad a fáradságos út, és eddig abban sem sikerült tökéletes megoldáshoz jutni sehol még. A konzervatív féldiktátorok meg kimondottan gátolják a társadalom szellemi épülését, és ennél az is előremutatóbb, ha egy liberális rendszerben az üzleti érdekek hülyítik az embert (reklámok, trash tévéműsorok), mert legalább nem felülről, erkölcsi iránymutatásként, hanem oldalról jön a hülyeség.

*a kommunisták esetében nem az általában vett ostobaság, hanem a konkurens ostobaság ellen zajlott a harc + az ész mint veszély ellen is, Lenin például trágyának nevezte az értelmiséget és ki akarta irtani őket