Kocsma:

• Ott volt egy évfolyamtársam, akit nem láttam két éve, és azt gondoltam, nem kedvelem, mert valahogy sose sikerült dumálnom vele. De most társalogtunk egy keveset, és azt hazudtam neki, hogy megnéztem a videóját, amin ilyen TED előadást tart. Megkérdezte, mi tetszett a legjobban belőle, és hogy ezt mindig megkérdezi azoktól, akik látták a videót, és akkor nem tudnak semmit mondani. Mondtam, hogy nagyon jó volt a kivetített ábra.
• Ott volt a lány, akinek az erasmusos önkéntes száműzetése volt az ünneplés apropója, és amikor látszott a nonverbális kommunikációból, mennyire bejön egy másik ismerősének, legszívesebben teátrálisan ráragasztottam volna azt az asztalon talált cetlit, amin a neve volt, és a "foglalt" szó.
• Ott volt egy másik lány, akivel nem ismertük egymást, de emlékezett rám a filmforgatásról, hogy én olvastam, miközben ő kártyázott a közelemben. Nem hittem volna, hogy ilyen emlékezetes vagyok. Amúgy emlékeztem rá, mert tetszett az arca.
• Már régen is gondolkodtam rajta, hogy érdemes lenne kutatni, hogyan növekszik ordításig a zajszint, ahol sok ember van. Pedig ha mindenki megtartaná a saját kezdeti hangerejét, az is működne, de mindenki hangosabb akar lenni az idegeneknél, hangverseny alakul ki.
• Volt egy ikerpár, és mondtam az egyiknek, hogy biztos nagyon unalmas lehet, hogy amikor új emberekkel találkoznak, az ikerségük a téma (a nonverbálisan udvarló kezdte). De azt mondta, nem annyira, mert ritkán találkoznak új emberekkel.
• Kazinczy utca: "A kultúra utcája" tábla. Eltűnődtem rajta, mi köze a kultúrához, hogy oda mindenki bebaszni jár. Esetleg egyetemre, ahogy régen én is, de az még nem indokolja a táblát.