Azért nem szeretek blogokat olvasni, mert most például enyhébb fizikai rosszullétem lett attól, hogy mennyire máshogy is élhetnék (persze állítólag nyomorultul érzi magát így is, akit olvastam, de az én perspektívámból mennyei magasságokban* szárnyal). Felmerül a kérdés, hogy akkor miért nem úgy élek, ahogy jó lenne. Erre válaszom a tanult tehetetlenség: hiába fordítottam érzésem szerint sokkal több energiát a sikeressé váláshoz, mint a legtöbb ember, nem változik semmi.

*Mitől van "fent" a menny, ha 12 óránként a mi szélességi körünkön 86 fokkal megváltozik a helye? Aztán egy időbeli szinuszfüggvénnyel visszaáll a helyére. Ezt tegnap palacsintasütés közben számoltam ki, az oda is égett kicsit.

November 7-én az óvodában mindig volt valami gyökér ünneplés, úgy emlékszem. Mocskos komcsik.

Egyszer régen valaki kommentben reklamált, hogy milyen lúzer lettem már, ő erre nem kíváncsi a továbbiakban, viszlát. De nem is tudom, ki volt az, mert soha nem kommentelt semmi mást. A veszteség, amit csak utólag tudunk meg.