Bemutatom az emberelméletemet:
Olvastam egy tudományos ismeretterjesztő könyvben, hogy kísérletileg igazoltan 0,3 másodperccel van lemaradva tudatos cselekvési döntésünk a cselekvés megtörténtétől, ami a szabad akarat illuzórikusságának sajnálatos bizonyítéka. A szerző úgy fogalmaz, hogy olyanok vagyunk, mint a vidámparki autószimulátorban a kormányt rángató gyerek, aki azt hiszi, hogy ő vezet, miközben demo módban megy a játék.
Tulajdonképpen örülhetünk annak is, hogy egyáltalán van tudatunk, ami az agyműködés mellékterméke. Az agy a testet és a pszichés folyamatokat vezérlő számítógép, adott helyzetekre adott módokon reagál a programozásának megfelelően. Dawkins szerint az összes szerv, beleértve az agyat is, a DNS köré épült túlélőgép. Hogy a DNS miért törekszik örök fennmaradásra, az meg olyan biológiai szabály lehet, ami kémiai szabályokra redukálható, ami tovább redukálható fizikai szabályokra.
Kissé antispirituális, de úgy vélem, attól még jól tudjuk érezni magunkat.