Öö, módszertanilag nem valami kifinomult dolog a boldogságot összehasonlítani az alapján, hogy mondja meg a személy, hogy ő most nagyon boldog-e, vagy csak simán boldog. Jobb lenne a boldogságot definiálni, részekre bontani, és a részeket amennyire lehet, objektíven felmérni. Ha a vallásos csoport szignifikánsan magasabb értéket ér el az önbevallós skálán, az is jelenthet csak annyit, hogy kötelezőbbnek érzik magukra a boldogságot, mert az inkongruens, hogy vallásos + boldogtalan legyen.