Megmondom, mi van: kb. éjféltől középsúlyos depresszió és pesszimizmus tör rám gyakran, aminek talán a fényviszonyok okozta biokémiával és a helyzet magányos jellegével lehet valami kapcsolata, aztán amikor reggel napsütésre ébredek, a kudarcélmények olyan formán kereteződnek át neuronhálózatom szennyes bugyraiban, mintha mind összhangban lenne a céljaimmal. Az éjszakai posztok hülyeségek emiatt.

Ma nagyon királyul toltam egy talicskát, de elvesztettem a 32 éve halott nagyapám hordozható ülőpárnáját, aki emiatt nem fog ugyan reklamálni, de mégis csak kellemetlen.