Hétvégén a szokásosnál is kevésbé lehet kommunikálni, ilyenkor mindenki bulikázik vagy dugják.

A filmben hősiesen hadonászok egy puskával, amit egy döglött nácitól szerzek, persze a kamera pont másfelé néz. Vigyek füldugót, két méterre a géppisztolylövésektől érezhetően ugrál a dobhártyám.

Érdekes, hogy nagyon könnyen kategorizáljuk az élő és élettelen dolgokat, de közben lehetetlen olyan definíciót adni az életre, hogy azt le ne tudnánk rombolni valami kivétellel. Az élő/élettelen kategorizálás nem tudatosuló kognitív folyamata szerintem úgy működik, mint egy pszichodiagnosztikai eljárás: van x számú kritériumunk az élőre (szaporodik, mozog, autonóm akarata van, anyagcseréje van stb.), amiből y számúnak kell teljesülnie, ahol y < x. Schrödinger szerint az élet egy antientropikus anomália, persze ez sem definíció. A legokosabb dolog, ha nem is próbáljuk definiálni, mert minden jel szerint az élet az anyag fizikai sajátossága, bizonyos komplexitás fölött az élettelen fokozatosan élővé válik.