Bemutatkozásom után 2 perccel mutatja a telefonján a névrokonaimat, hogy melyik vagyok a facebookon (különös módon egyik sem, ezek szerint még működik a keresési tiltás). Másnap megemlíti burkolt szemrehányásként, hogy nem jelöltem be őt azóta sem. Függő nyomorult.
Egyébként irtózom attól, hogy olyan ismerőseim is legyenek, akiket nem szeretek ténylegesen, de kényszerű visszaigazolások révén akadnak így is. Ez a srác eléggé elrontotta az esélyeit annál a pontnál, amikor hátulról megütögette az egyik vállamat, majd gyorsan eltűnt a másik irányba. Grósz Károly idején ezt még újszerű poénnak tartottam volna, de viccesnek már akkor sem.