2014. május 29., csütörtök

Híres filmsztár munkatársaim közé felkerült Dzsézön Sztetem is, a nap jelentős részében 2-3 méterre sikerült közel férkőznie hozzám. Közelebb nem engedtem azért, nem kell elbíznia magát.
A várakozási időben olvasni próbáltam, és a véletlenül ott levő régebbi évfolyamtársam közben mindig fecsegni akart velem nem túl érdekes dolgokról, még a könyvet is kivette egyszer a kezemből. Kedvel engem, de ő engem idegesít, túl sokat kritizál. Ha széles körben megszavaztathatnám, hogy a szituációban ki volt a bunkóbb, úgy sejtem, a többség szerint én lennék az, mert általában az extraverzióból származó viselkedést helyezik a normalitás körébe holmi igazságtalan kulturális berögzültségből.

5 megjegyzés: