Tudom, már leírtam ezt többször is, de szerintem minden alkalommal jobban fejezem ki magam.

1. Az, hogy miben hiszek, nem befolyásolja azt, hogy mi létezik a valóságban.

2. Mi az a véletlen? A magyarban két jelentése is van, de közös bennük az a vonás, hogy nem előrelátható.

a. Ami nem kontrollált ( = random), például a kockadobás. Abból a szempontból van véletlen, hogy neuromotoros korlátaink miatt sosem tanulunk meg 100-ból 100-szor hatost dobni. Egy gép viszont igen, ha képes kontrollálni a kockadobás összes lényeges fizikai jellemzőjét. Minél több változót tudunk uralni a környezetünkben, annál kevésbé leszünk kitéve a véletlen hatásoknak, az meg talán filozófiai kérdés, hogy egyszer elérkezünk-e ahhoz a ponthoz, amikor mindent mi tudunk irányítani.

b. Ami nem szándékos ( = accidental), például az autóbaleset (accident, ugye). Amikor ezek a hozzászólók azt állítják, hogy mindennek van oka, azzal igazat mondanak, mert minden eseményt kivált egy vagy több azt megelőző, vele összefüggő esemény, és az események sora visszakövethető lenne az ősrobbanásig. Viszont ők inkább arra gondolhatnak, hogy mindennek van célja, csak tévedésből keverik az okkal (azért, mert vs. azért, hogy). Ha pedig van cél, vannak szándékok, akkor nincs ez a véletlenfajta szerintük. De mi célja az esőnek az eséssel? Boldog lesz tőle? Nincs is agya. A teleológia, a dolgok cél szerinti felfogása egy gondolkodási hiba, és gyerekekre jellemző inkább, hogy tárgyaknak és élettelen természeti jelenségeknek tudatos célokat tulajdonítanak. A felnőttek közül szerintem azok rekednek meg ebben, akik félnek a fizika ember iránti közönyétől, és tagadó elhárítási technikát alkalmaznak, ami egy primitív megküzdési forma. Ha a villám nem belém csap, hanem mellettem a fába, annak megmagyarázható fizikai okai vannak, de pszichológiailag kényelmesebb azt hinni, hogy tudatos szándék vezérelte a villámot, és csak azért nem minket talált el, mert ahhoz túl fontosak vagyunk.