Jól szoktam szórakozni az ilyen generációs felsőbbrendűséget hirdető demagóg, modoros szövegeken. János vitéz, persze. Gondolkodási hibák halmaza:
- homogén csoportnak veszi a saját generációját és külön a fiatalokét (sztereotipizálás, túláltalánosítás, outgroup homogenitási torzítás)
- saját csoportjához menőnek vélt példákat társít, a fiatalokhoz szánalmas dolgokat (felsőbbrendűségi illúzió). Szelektíven csak a hipotézisét alátámasztó példákat sorol fel (mazsolázgatási érvelési hiba).
- a saját menő példái közt akad néhány elég megvetésre méltó is, pl. az almalopás vagy a keménykedés, de ezeket összekacsintósan életrevaló, ártalmatlan dolognak veszi (átkeretezés)
- nem veszi figyelembe a külső tényező szerepét abban, hogy a fiatalok ilyen neki nem tetsző módon alakultak (végső attribúciós hiba). Valójában a fiatalokat leginkább formáló külső tényező a szerző generációja.