Megosztja a legbutább hoaxokat, és látszik a kísérőszövegeiből meg a kommenteléséből, hogy elhiszi, aztán amikor kiderül, hogy hülyeség volt, akkor úgy csinál, mintha végig tudta volna.

Jani büszke rá, hogy minden körülmények közt őszinte ember.

Régebben hitetlenkedve tudtam meg, hogy a skizofrénia prevalenciája 1%, nyilván mert nem reprezentatív a környezetem.  De ha figyelmesebben nézzük, hogy milyen emberek vannak az utcán és a tömegközlekedésben, jobban hihetővé válik ez az adat. A buszmegállóban feltűnt, hogy egy autó dudálására egy férfi teljes hangerővel, szótagonként mélyülő hanggal kántálni kezdte, hogy
"NEEE DÚÚÚDÁÁLLJ! NEEE DÚÚÚDÁÁLLJ! NEEE DÚÚÚDÁÁLLJ!". Többé-kevésbé normálisan nézett ki, egy táska volt a kezében, csak még annyi volt benne szokatlan, hogy széles ívben tekergette a nyakát és nézelődött fölfelé is. Aztán felszállt a buszra velem, és később megint hallható volt egy autódudálás, és akkor is elénekelte ezt, de csak kétszer (biztos beszart, aki mellette ült). Később a villamoson leült egy másik ember, kicsit koszos ruhában, félelmetesen lerágott körmökkel, és néha mondott valamit magának vagy nevetett. Egy füzetbe írogatott filctollal és számokat mondott vagy számolta a négyzetrácsokat. Alighanem számunkra nehezen követhető összefüggésekre szokott rájönni.

Megint elfelejtettem a sorkizárást.