Ahogy mentem az Etele téren, az a masszívan retró emlékvillanásom támadt, hogy a hatodik emeleten csak nekünk volt telefonunk, és átjöttek a szomszédok is telefonálni, mert a mi számunkat ismerték az ismerőseik. Persze nem túl gyakran, mert ezzel nem lett volna illendő visszaélni. Hasonló, hogy a másik lakásban lakó nagyanyámnak előbb volt színes tévéje, mint nekünk, ezért oda mentünk át mesét nézni.