Az utcán rám kiáltott mögülem egy másfél méteres ember, hogy "Majd elvisz a szél, mi?", majd mellém sietett, és egymáshoz sehogy sem kapcsolódó rövid történetekkel szórakoztatott. Ezekben talán annyi volt a közös, hogy döbbenjek meg és csodáljam őt, de szerintem ez most nem ment hitelesen. Amikor karburátorokról meg lóerőkről beszélt, megemlítettem, hogy nem értek a motorokhoz, mert pszichológus vagyok, és kíváncsi voltam, hogy erre tud-e valami pszichiátriai sajátélmény sztorit is. Egy rövid időre elcsendesedett, aztán még arról mondott valamit, hogy egyszer a Nyugatitól a Sarolta utcáig gyalog ment két kutyával, az volt ám a nemsemmi, majd elköszönt, mert megérkezett a kertészeti szaküzletbe, én meg haladtam tovább a posta felé.