2012. november 23., péntek

Amikor valami számunkra fontos külső tulajdonságot kell mondanunk az ellenkező nemről, az szinte sohasem valami bárki által elérhető dolog (pl. melyik irányba legyen fésülve a haja, kényszerkopaszoktól elnézést), hanem olyan, amit vagy nagyon nehezen (pl. zsír- és izomszövet), vagy - csalás nélkül - egyáltalán nem lehet befolyásolni (magasság, szőrösség, szemszín, ilyen arc, olyan mell, amolyan farok). Ez utóbbi szörnyen igazságtalan dolog, de érthető is, mert nem lenne differenciáló evolúciós jelzésértéke annak, ami mindenkinek a rendelkezésére áll.

2 megjegyzés:

  1. a divat pont így működik. időről időre megjelennek egyforma (nagyon hasonló) frizurájú, ruházatú emberek. pl 15-17 éves kamaszfiúk esetén, idén nyáron a hülyén viselt sapka volt ez. ha láttál egy 6 fős csoportot, annyi volt a különbség hogy más-más szöget zárt be a sapka napellenzője a kiscsávó hossztengelyével.

    ha az általad csalás nélkül befolyásolhatatlannak nevezett tulajdonságok szabadon variálhatók lennének (és a példa kedvéért mindegyiknek lenne egy optimális állapota) nagyon sokan azt választanák. ennek az lenne az eredménye, hogy elkezdenénk újabb és újabb összehasonlítási szempontokat keresni, excel-tábla szerűen felállítani a saját szűrőinket.

    VálaszTörlés
  2. a divat alapja nem annyira a jobb gének hazudása a másik nem lenyűgözésére, hanem inkább a főemlősöknek az egymást utánzó szokása, ami túlélési előnyt jelenthet, de kombinálódhat is néha

    VálaszTörlés