A filmsztárság során 5-ször is megkérdezték a parókámról, hogy a hajam-e, olyan jó lett, és a hasonlóság miatt időnként Frodó grófként mutatkoztam be. A fodrász szerint a göndör haj lágyítja az arcom, de én azt hittem, hogy így is túl lágy arcom van, ezért ismeretlen emberek között kegyetlen arckifejezéssel szoktam kompenzálni, amit a fodrász ezek szerint ellenkompenzálni akart. Egyébként a hímnemű fodrászok tényleg buzik, ami engem csak a pöszésen affektáló hang miatt irritál, aztán amikor a buzibbik fodrász beszélgetett a statisztáskodó partnerével, és egyszerre ketten affektáltak, ott a padló is olvadozni kezdett. Szereplések közti hosszabb tétlenség során egy padon ültem egy borzasztó helyes lány mellett, aki ráadásul nem is beszélgetett másokkal, csak unta az agyát, és egy órán át gondolkodtam, hogy mit mondjak neki, végül megkérdeztem, hogy mennyi az idő. A kérdésre nem válaszolt, és paradox módon azért, mert a nevén szólítottam. Ugyanis nem tudta, hogy tudom a nevét, tehát arra jutott, hogy egy druszájának szólhattam a közelben, fail.
A főszínésznő nagyon cuki és barátságos, biztos természetellenesen boldog gyerekkora volt. Lucrezia Borgia méregkeverési hajlamai nagy valószínűséggel az utókor alaptalan rágalmai, és én nem fecseghetek a jelenetek tartalmáról, de általánosságban elmondható, hogy irreális dolog egy tömegnyi embert vegyszeresen elaltatni egyéni szempontok figyelembe vétele és a szer pontos ismerete nélkül, és az LD50 súlyos leszarása, ha felügyelet nélkül mindenki annyit fogyaszt az altatószerből, amennyihez kedve van. Altatásnál a két fontos szempont, hogy az alany ne maradjon ébren, és hogy ne haljon meg, és ezt sokkal nehezebb megoldani, mint ahogy a laikus tévénéző gondolná, nem véletlenül van külön altatóorvosi szakképesítés.
Pados-csajos sztori 5-ös! :-)
VálaszTörlésderrick